Lanczkor Attila

Lanczkor Attila

Az általános iskola ötödik osztályában jelent meg a fizika, mint önálló tantárgy. Vele együtt megjelent a fizika tanár, aki lelkes fotóamatőr volt. Ő működtette az iskolában a fotószakkört, aminek csak felső tagozatos diák lehetett tagja. Bevallom az optika és a kémia (a vegyszerek illata) volt, ami azonnal vonzott a szakkörbe. Ezt a helyzetet tovább erősítette a gimnázium, amit speciális kísérleti matek-fizika tagozaton végeztem. Legalább 10 év telt el, amire elkezdtem a kész képeket is figyelni, értékelni. Azóta folyamatosan élvezem a fotózást. A munkahelyemen is tagja voltam a fotószakkörnek, amikor volt ilyen. Technikai érdeklődésemnek köszönhetően hamar megkedveltem a számítógépet és vele a digitális fényképezést, de a Positol-IV és a fixir illata hiányzik.

Tulajdonképpen mindent szeretek fényképezni, talán egyetlen kivétel az ember. Sokat gondolkodtam ennek az okán, de nincs más válaszom rá, mint az hogy a portré fényképezést olyan mélyen intimnek érzem, mint az indiánok. Ők gondolták, hogy ha valakit lefényképeznek, akkor egy kicsit elrabolnak a lelkéből. Valahol mélyen talán én is így érzem.